Hogy őszinte legyek idén elég sűrű nyaram volt. Fesztiválról fesztiválra jártam, és igyekeztem kipihenni az érettségi fáradalmait. Rengeteg buli, és a Bencéékkel töltött spanyolországi kiruccanás után érkeztem meg a gólyatáborba.
Elsőre kicsit fura volt, hogy mért írják a szervezők, hogy menjünk paraszt gúnyába, de mivel úgyis volt itthon egy szalmakalap, hát ezzel a fejemen indultam a vasútállomásra. Az állomáson máris láttam, hogy hiba lett volna kihagyni a szalmakalapot: a váróterem már tele volt szalmakalapos arcokkal. Jól kifundálták ezt a seniorok (ők szervezik a tábort), így már a vonaton megismerkedtem néhány új arccal. Abból a hat emberből, akivel a vonaton egy fülkében utaztam, három a mai napig a legjobb haverom. Mire nem képes egy szalmakalap?!
A táborban elég sok program volt, nem is lehetne mindent ebben a néhány sorban összefoglalni. Amint leszálltunk a vonatról ott vártak minket a seniorok. Útban a tábor felé velük dumáltunk. Elég segítőkész arcok, minden kérdésemre válaszoltak. Mielőtt a táborba értünk volna beugrottunk a strandra is. Sosem gondoltam, hogy ennyi bikinis lány van a tatai tónál ;-) Az meg külön rejtély, hogy hogyan kerültek ezek a lányok a másnap esti buliba. Ha jól sejtem a seniorok keze van a dologban :-)
Gólyatáborban egyébként elmeséltek néhány hasznos trükköt is az egyetemmel kapcsolatban, ezek remélem tényleg segítenek majd.
Egy pillanat alatt elrepült az a néhány nap, és már ott álltunk a vasútállomáson, hogy induljunk hazafele: rengeteg új ismerőssel, és sok, alighanem életre szóló élménnyel a hátunk mögött.
Sok táborban voltam már, de ilyet még nem láttam sose. Bme vik gólyatábor rulez. Nagy hiba lett volna kihagyni.
Jah, és minden elismerésem a senioroknak, hogy ezt összehozták nekünk. :-)
