BME VIK ponthatárok

Megvolt a ponthúzás is. A BME-VIK-en a ponthatárok idén a következőképpen alakulnak:

BME-VIK A-N-Á mérnök informatikus 370
BME-VIK A-N-K mérnök informatikus 372
BME-VIK A-N-Á villamosmérnöki 364
BME-VIK A-N-K villamosmérnöki 376

Blogok a BME VIK gólyatáborról

Felvettem egy csomó ismerősöm blogját, akik legalább egyszer írtak a gólyatáborról beszámolót. Ezt most azért teszem, hogy segítsek azon érdeklődöknek, akik idetaláltak, és most készülnek életük első gólyatáborára.

2011 - Ismét közeleg a gólyatábor

Lehetne ez a címe annak a filmnek, ami a gólyatábor előkészítéséről szól. Immár negyedszer fogok részt venni rajta, de csak harmadszor seniorként. Évről évre más feladatokat látok el, mindig kicsit távolabb esik a gólyák pátyolgatásától. De ez nem baj. Most már elértem azt a kort (bár még mindig csak 21 vagyok, de akkor is :P ), hogy idősnek számítok, és a tanácsaim többet érnek, mert láttam már ezt-azt. És csináltam is ezt azt.

Az előkészületek hevében elfelejtettem elhozni azt a képet, amit fel akartam tölteni a feelinghez, de mivel még ez egyelőre titok, itt sem árulok el róla semmit.

Gólyabuli

Egy kedves ismerősömmel, Zsófival minket ért a megtiszteltetés, hogy a regisztrációs héten megtartandó gólyabulit mi főszervezzük.

Reszkessetek, mert ütős lesz.

Rómában jártam

Bár ez nem tartozik feltétlenül ide, de azért ide írom. A párom elvitt Rómába. Igaz, hogy tél van, de akkor is. Még így is 20 fok volt ott és napsütés. Csak egy képet szeretnék posztolni ide, mert a senioros-gólyás dolgoknak tartom fenn ezt a blogomat.

Nah jó legyen kettő, mert egy naplementét is muszáj, mert nagyon szeretem és nagyon gyönyörű tud lenni. Íme egy tengerparti naplemente télen:

Gólyabál 2010

Tegnap megvolt. És csak most sikerült felkelnem, de még mindig fáradt vagyok és sajognak a lábaim a magassarkútól és a sütéstől. Hogy ez a kettő hogy jön egymáshoz, mindjárt elmagyarázom nektek.

Nem szeretek kiöltözni nagyon, ezt tudni kell rólam, de a gólyabál kedvéért megtettem. És megérte. Most is, hogy már nem gólyaként veszek részt rajta. Akkor igaz jobb volt, mert új volt és főleg az én évfolyamom volt ott. De így is megéri, azt hiszem. Most is a hajóval érkeztem (bár most én szolgáltam fel rajta :) ), majd a bálon megnéztem a gólyák táncát, a seniorokét, meghallgattam a gólyák eskütételét, táncoltam, fotózkodtam, majd beálltam a pizzáschba dolgozni, hogy ne maradjanak éhen. Közben pedig hallgattuk a koncerteket, mivel pont a mögöttük lévő helyiségben sütöttük a pizzákat.

Hallgató Képviselet

Áááááá, megválasztottak engem is. Benne vagyok a hallgatói képviseletben. Bár mindenki azt mondja, hogy a lányoknak könnyű, mert rájuk automatikusan szavaznak, de nem érdekel. Nagyon sok mindent szeretnék csinálni. Persze a többit sem akarom abbahagyni, vagy kevésbé jól csinálni. A következő gólyatáborban már én is ott leszek nemcsak mint senior, hanem mint HK-s is.

Öröm bódogsá :)

Új félév, új remények

Megkezdődött a reghét. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy ez a regisztrációs hét rövidítése. A gólyák már itt vannak, és mi seniorok lelkesen segítgetjük őket. Látva a lelkesedésüket eszembe juttatta, amikor én voltam beköltözésen. Megismertem egy csomó mindent, mivel voltam gólyatáborban, ezért sok ismerős arc vett körül. Izgi volt ez az új világ, és esetlen voltam benne, de legalább nem voltam egyedül. Azóta ez a lelkesedésem megkopott kicsit, de most a gólyák megint visszaadták nekem. :)

Szeretek seniorkodni. Pont ezért. Jó látni, hogy segíthetek nekik, amikor szükségük van rá. Vagy rám. És közben akaratlanul ők is segítenek nekem, hogy ne veszítsem el a motivációmat és továbbra is akarjam csinálni.

Tudnotok kell, hogy nagyon nem könnyű az egyetem. És lányként még nehezebb. Amikor a sokadik olyan tárgyadat tanulod, amivel igazából nem is akarsz foglalkozni később, de muszáj, hogy kapjál diplomát, nehéz fenntartani az akarást. Mert ez akarás kérdése elsősorban. Sok évfolyamtársam kibukott, többen másodszorra kezdték meg, reménykedve hogy most sikerülni fog. Velem ez nem történhet meg. Legalábbis nagyon kell akarnom ezt, hogy így legyen.

Ezért határoztam el, hogy most be fogok járni, jobban fogom akarni mint eddig. De nem akarom a közösségi életet feladni. A seniorkodást sem. Mert ezek tartanak életben, tartják bennem életben az akarást.

Holnap este vártúra lesz. Már várom ezt is. Lehet sok érdekeset mesélni, és persze a Vár sem egy utolsó szempont.

Törpés feeling

Kitalálták az okosok az idei gólyatábor feelingjét is. Törpös. Először a Hófehérke féle törpökre gondoltam, de aztán jöttem csak rá, hogy lehetnek bányásztörpök, lehet Gimli a Gyűrűk Urából, meg még sok minden egyéb.

De hogy miért is fontos ez most? Mert idén engem ért a megtiszteltetés, hogy a gólyatábor dekorját megcsináljam. :D Ennek most örülök. Nagyon is. Persze nem egyedül fogom megcsinálni, hanem én felelek érte.

Elsőként itt egy kép, hogy hogy mire is gondoltam:

Nagyon sok minden van a fejemben, úgyhogy most megyek és megvalósítom őket.

Rossz kedv

Mostanában semmi sem jön össze. Nem sikerült túl jól a félévzárás, de hát ezzel most már nem tudok mit kezdeni. Remélem kapok kollégiumot. Nagyon jó ott lakni.

Szülinap ünneplés

Eljött idén is a nap, amikor egy évvel idősebb lettem. Most először vagyok úgy vele, hogy nem örülök neki. Kereken 20 év... Olyan durván hangzik. Vége a tinédzser éveknek, a hülyüléseknek, és jönnek a húszas évek. Bennem van, hogy kezdeni kéne valamit az életemmel, valami célt találni neki, egy álmot, amit megvalósíthatok. Vagy legalábbis megpróbálhatok megvalósítani. Furcsa, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltozik bennünk valami. Sokkal öregebbnek érezzük magunkat, pedig egy este választ el az előző énünktől, amikor még tinik voltunk. Kérdem én, mi változik meg ennyire egy éjszaka leforgása alatt? Csak a társadalom által belénk táplált számok változnak, mi még ugyanazok az emberek vagyunk. Csak ilyenkor mindenki megijed, de mégis miért? Azért mert egy számmal többet mondunk ha megkérdezik a korunkat még nem kell depresszióba esni... De ha valakit ennyire zavar, akkor tagadja inkább le. :)

Gólyatábor 2009

Húúúh, hát ezt álmodni sem mertem volna. Nagyszerű volt seniorként részt venni rajta. Délután szállingózni kezdtek a gólyák, és a nap végére már sokuk nem volt ismeretlen nekem. Szert tettem pár igazán jó ismeretségre, amiből nagyon jó barátságok születhetnek. És persze sokat segítettem, sok tanácsot osztottam, és szerintem megszerettek minket. Pár képpel szeretném prezentálni a hetet.

Elsőnek Viki, aki először érkezett meg, egész jó indiános jelmezben. Belinkeltem a blogját is, remélem nagyon jó barátok leszünk.:

És íme egy bolondos kép rólam:

Végül annyit, hogy remélem jövőre is mehetek rendezni. :)

Senior lettem :)

Végre senior lettem egy táborban, Velencén. Nagyon jó volt ez a hétvége, és sok ismerős és akkor még nem ismerős arccal együtt töltöttük. Sokan voltunk. És sokan lettünk seniorok. Mi leszünk azok, akik az idei gólyatáborban legközvetlenebb kapcsolatban leszünk a gólyákkal. Már várom. Nem tudom milyen lesz. Tudom, hogy gólyaként nagyon jó volt, viszont már érzem belül, hogy ez jobb lesz. És már a feelinget is kitaláltuk. Indiános. Egész sok mindent ki lehet belőle hozni, szóval hajrá gólyák. Mi felkészülten várunk titeket.

BME-VIK Gólyatábor 2008

Sok ismerősöm már izgatottan várja, hogy kiderüljön, jövőre ő is BME-VIK-es gólya lesz-e. Annyit kérdezősködtek, hogy inkább cikket írok az élményeimről, és csak a linket küldhessem el nekik a gólyatáborról.

Ave kollégák!

Ez volt a gólyatábori meghívó megszólítása. Ave! Eleinte megijedtem tőle, hogy mi a francért ugratnak minket. Akkor még teljesen magányosan és megszeppenve kezdtem el olvasni a szobámban a meghívó sorait. Nem értettem, miért kell magunkkal vinni sisakot, pajzsot és dárdát, de azért engedelmeskedtem a senioroknak(ők a gólyatábor nálunk idősebb rendezői), mi van ha nem engednek be. És milyen jól tettem.

Kis félelemmel indultam el otthonról, mit fogok én ott csinálni egyedül, ráadásul annyi fiú között. De aztán az állomáson és a vonaton egyből kiszúrtuk egymást, és nagyszerű témaindító volt. Te is a BME-VIK gólyatáborba jössz?

A vonat indulása előtt pár perccel már egész nagy tömeg sisakos, lándzsás várta a vonatot, mondani sem kell furcsán néztek ránk az emberek. Csoda, hogy a biztonságiak nem tereltek ki minket.

Vonatúton már én is egy négyes csapatban beszélgettem, ki honnan jött, mit szeret, hobbik, persze mindezt egy jó hűs sör mellett. Vagyis több mellett. Mire odaértünk, teljesen feloldódtam, és jól éreztem magam.

Az állomáson a seniorok vártak, és lekísértek minket a táborba. A fiúk kedvesek voltak, és vitték a cuccaimat, hiszen úgyis kevés a lány. Majdnem megint elkezdtem aggódni ezen, amikor észrevettem, hogy tényleg mennyi fiú van itt, de aztán pár órával később megoldódott.

Kipakolás után levittek a tóhoz (nagyon szép az a tó), és csodák csodájára ott voltak az ELTE-s lányok. Kicsit fellégeztem, hogy nem mindenki arra az 50 lányra akar nyomulni majd. Innentől ugyanúgy telt szinte minden nap. Reggeli józanodás a parton, napozás, fürdés, ebéd, még egy kis chill out, aki akart elmehetett túrázni is, majd este buli.

Hát ebből állt a BME-VIK 2008 gólyatáborom.

Utólag belegondoltam, hogy én meg majdnem nem mentem el... Kár lett volna.

És jut eszembe: Játszani öröm!!! :)

egy leendő másodéves hallgató

Kezdés

Sziasztok!

A Műszaki Egyetem villanykarán tanulok mérnök informatikusnak. És igen, lányként. Néha pozitív ez a tény, de többször érzem inkább hátránynak a nememet. De ilyen az élet, én meg nem fogok megfutamodni.

Amikor először idejöttem, meglepődtem, hogy tényleg ilyen kevés a lány. Oké, hogy olvastam, hogy 90-95% fiú jár ide, de azért gólyatáborban sokkolt a dolog elég rendesen. Míg a fiúkat szivatták, nekünk vitették a cuccainkat, kaptunk pezsgőt, külön elbeszélgettek velünk kétszer is. Egyszer lányok, egyszer pedig a tanárok. Elsőre nagyon jó benyomást tett és elkezdtem örülni, hogy milyen jó sorom lesz itt.

Az első 1-2 hónapban is folytatódott. Amikor mentünk órára, egy csapatnyi fiú vett körül, előreengedtek a liftben, beiratkozásnál, állandóan törődött valaki a koliban a lányszobával (szintenként átlagosan egy lányszoba van, a 16-ból)...

Aztán elkezdtem érezni a negatív hatásokat. Akármikor bekerültem egy új társaságba, rögtön 2-3 fiú rámmászott. Állandóan tudta az egész koli a szerelmi életemet, persze nem teljesen az igazat, sok tanár nem szereti a lányokat és az a véleményük, hogy villanykarra csak fiúk járhassanak, emiatt többször is intrika ért órán is, és ZH-n is hátrány volt. Meg ilyen apróságok is, minthogy gyakorlatról ha hiányoztam, engem nem tudtak beírni, mert feltűnő lett volna ha egy lány sincs a teremben, mégis szerepel egy lánynév a jelenléti íven.

De a legfőbb hátrány, hogy nagyon sok villanykaros fiú úgy vélekedik, hogy villanykaros lánnyal sosem kezd ki.

Nekünk pár lánynak elég nehéz emiatt párt találni. Ugyebár időnk nagyon nagy részét köztük töltjük, ha kari buli van, akkor olyan vendégkart hívnak ahol lányok vannak, ha bulizni megyünk, akkor körülvesz a sok villanykaros fiú, akik csak haverok, de emiatt nem jönnek oda mások. Haza alig járunk (én legalábbis, mert kolis vagyok), így nem nagyon marad más választás, csak egy villanykaros fiút összeszedni. De ők meg nem akarnak minket... Ördögi kör nemde? :)

Nekem szerencsém volt egyikükkel, de hát amikor összejöttünk, akkor is a hátam mögött mentek neki a "jótanácsok", hogy mit csináltam, kivel, mikor, meddig, és vigyázzon velem mert kurva vagyok, meg ilyesmik, csak én már rég elmondtam neki ezt, mikor hallotta másoktól. Fő az őszinteség. Itt máshogy nem lehet. Ha a közeli barátaiddal nem vagy őszinte, akkor értesül a pletykákból, ami meg háát valljuk be csak félig szokott igaz lenni jó esetben...

Néha nagyon átkozom ezek miatt, hogy lány vagyok. Hiába kerülök be egy társaságba, és értetem meg velük, hogy csak barátság, akkor is máshogy viselkednek velünk. Oké, előttem ne beszélgessenek a Wc-zéséi szokásaikról, meg ne játszanak fingóversenyt, de ne nézzenek már le, mert lány vagyok és nem érthetek az informatikához.

Eddig az összes barátomat meglepte, hogy magamnak telepítem a gépet, szeretek számítógépes játékokkal játszani és beszélgetni róluk, meg a gépekről is, össze tudom szerelni a gépem, stb...

Úgy érzem sokszor, hogy 2x annyit kell bizonyítanom, mint a fiúknak, hogy feleannyira is elismerjék amit csináltam.

De nem adom fel. Meg persze az egyetem sem a legkönnyebb. Amikor pl fizikából 90% megbukik, már nem hiszem, hogy a diákok a hülyék... Ez sem könnyíti meg az életet.

Annyit még a kollégiumról, hogy nagyon jó közélet alakult itt ki. Magunknak szervezzük a gólyatábort, gólyabált, nagyon sok bulit, a hét minden napján kinyit egy vagy több kör, ezek kaját árulnak, vagy italt; van felező bálunk, szakestünk, szóval csomó tök jó dolog. Én is sok kör munkájában részt veszek, akár mint sima nigger, akár mint felelős. Nagyon jól kiépített gazdasági rendszere van a kollégiumnak, egy csomó cég, alapítvány, társaság, amik támogatni tudják ezeket. Majd még erről is írni fogok.

Azt hiszem bevezetésnek ennyit, írni fogok mindenről, ami eszembe jut. Mivel jön a nyár, és vége a sulinak, nem nagyon ezzel a témával kezdem. Csak amikor eszembe jut róla valami. :)