Svájc 26 kantonból áll (20 kantonból és 6 félkantonból - ennek a parlamentnél van szerepe, a Ständeratba a kantonok 2-2, a félkantonok 1-1 képviselőt küldhetnek, így áll össze a gyűlés 46 résztvevője.)
Hosszas leírások helyett egy kis meglepetés: Játék!
A Nap, a pálmák és a rizottó elég széppé teszik az itteni életet.
Nem éppen szent, de azért van egy nagy kolostor.
A legnemzetközibb kanton.
Basel és zürich között fekszik.
Basel és Bern között található, és elég vékonyka.
Van egy nagy testvére, amelyet hasonlóan hívnak.
Vonat, németül.
Itt három nyelven is beszélnek!
Tulajdonképpen két része van, Stadt és Land.
Itt található egy híres vízesés.
Kétnyelvű kanton.
Úgy hangzik, mint Svájc neve... dialektusban :)
Nem is olyan "új", mint amilyennek hangzik.
Itt is két nyelven beszélknek, és van olyan sajt, aminek ez a neve.
Itt található a Matternhorn.
Itt finom fehérbort isznak és franciául beszélnek.
A legfiatalabb!
A nagy tstvér.
Rímel a "gern"-re.
Itt a főváros.
A Bodenseenél fekszik.
A szerencsés kanton Graubündennel és Tessinnel határos.
Svájc legnagyobb városának ugyanez a neve.
Itt égették meg Európa utolsó boszorkányát.
(Megjegyzés: egy kis némettudás nem hátrány a megoldásnál. Csak két félkanton játszik, a többi négy két "egész" kantonba összevonva szerepel. Herzlichen Dank für Frau Barbara Etterich für diese Quiz.)
A svájci Európa-politikával kapcsolatos kérdések az Integrációs Irodában (Integrationsbüro) koncentrálódnak, mely egyszerre tartozik a Külügy- és a Gazdasági Minisztériumhoz. Dolguk pedig bőven van: Svájc egész sor kétoldalú egyezményt kötött már az EU-val, melyek egyre újabb és újabb területeken szabályozták kapcsolatukat... és a folyamat még közel sem ért véget.
A bilaterális út az 1972-ben kötött szabad kereskedelmi egyezménnyel kezdődött, majd a későbbiekben létrejöttek a technikai jellegű kereskedelmi akadályok leépítéséről, a közlekedés különböző fajtáiról, a vámkedvezményekről és a személyek szabad mozgásáról szóló egyezmények is. Mint az bizonyára közismert, immár Svájc is a Schengeni zónához tartozik (ebből a szempontból külső, azaz nem-schengeni területek felé nyíló határai 4 helyen vannak: a zürichi, a baseli és a genfi nemzetközi reptéren, valamint a liechtensteini határszakaszon).
A bilaterális út a maga nemében egyedülálló, és a szintén különlegesnek számító svájci politikai rendszer alapvető tulajdonságaiból fakad. A svájci nép megtartotta jogát e területen is minden döntés jóváhagyására vagy épp elutasítására. EU-témában a következő népszavazásokra került sor:
1992: az EGT-hez való csatlakozásról --> NEM (50,3%)
1997: az EU-csatlakozási tárgyalásokról --> NEM (74,1%)
2000: a bilaterális egyezmények első csomagjáról --> IGEN (67,2%)
2001: "Igent Európára" (Ja zu Europa) --> NEM (76,8%)
2005: Schengen/Dublin --> IGEN (54,6%)
2005: a személyek szabad mozgásának kiterjesztéséről (56,0%)
2006: Ostzusammenarbeit --> IGEN (53,4%)
2009: a személyek szabad mozgása kiterjesztésének folytatásáról --> IGEN (59,6%)
Svájc és az EU kölcsönösen fontos kereskedelmi partnerek, így mindkettejüknek érdekében áll az együttműködés folytatása és akár kiterjesztése (gazdasági szempontból legalábbis úgy tűnik). Svájc komoly támogatónak is mondható több szempontból, a legjobb példa talán az Erweiterungsbeitrag / Swiss Contribution, amelynek keretében 5 éves pályázási és 5 éves végrehajtási ciklus során a "kívülálló" állam 1 milliárd frank támogatást nyújt az EU-hoz 2004-ben csatlakozó 10 országban folytató kiválasztott projekteknek.
Jelenleg azonban nagy kérdés, mit hoz a jövő Európa Uniójának és szívének kapcsolatában. Svájc egyedülálló kapcsolata az EU-val több intézményi kérdést is felvet (milyen eljárással vegye át Svájc az EU-joganyag további fejleményeit, ki ellenőrzi a bilaterális szerződések végrehajtását, milyen bíróság döntsön a vitás kérdésekben). Az Unió azt követelné meg, hogy minden részt vevő, vagy legalábbis haszonélvező állam változások esetén ugyanazokat a szabályozásokat azonnal vegye át. A svájci hagyomány azonban például minden újabb állam csatlakozásánál megkövetelné az összes szerződés újratárgyalását, ismételt aláírását, és ismételt jóváhagyatását a néppel, ami hosszú időt vehet igénybe, és nem is feltétlen ér el teljeskörű azonosságot.
Emiatt elakadás tapasztalható az együttműködés újabb dossziéinak (mezőgazdaság, áram/energia, szatellitnavigáció, emisszió-kereskedelem, a versenyhatóságok együttműködése) kidolgozásában. A svájci kormány hivatalos álláspontja szerint a bilaterális egyezmények, a bilaterális út folytatásának alapértékei a következők:
mindkét fél szuverenitásának tiszteletben tartása; az EU-jog fejlődése átvételében nem alakul ki automatizmus
az intézményi mechanizmusoknak meg kell könnyíteniük az egyezmények megvalósítását
egyenértékű keretfeltételek mindkét fél számára
Svájc folytatja szolidaritási politikáját.
(Herr Tilman Renz előadása alapján [2011. szeptember 15., Universität Bern]
A rétoromán Svájc negyedik hivatalos nyelve, ám valójában kisebbségi nyelv, melyet csak egyetlen kantonban beszélnek: Graubündenben. Egyébként ez Svájc egyetlen háromnyelvű kantonja is (rétoromán, német, olasz).
A latin nyelvből eredő rétoromán jelenleg körülbelül 35000 ember beszéli (a svájci lakosság 0,5%-a), ám még ők sem egységesen. A nyelvnek 5 ún. idiómája van: sursilvan, sutsilvan, surmiran, puter és vallader. (Ezeket a dialektusnál erősebb megkülönböztetést jelentő idiómának azért hívják, mert több száz éven keresztül teljesen elzártan feljődtek, és jóval nagyobb különbségeket mutatnak fel, mint például a német nyelvnek a különböző kantonokban beszélt változatai: dialektusai.)
A rétoromán nyelv történetéből négy különösen fontos esemény emelhető ki:
(i.sz.) 1000 körül az első német nyelvű személyek Churig hatoltak, Graubünden déli régióiba pedig olaszul beszélők telepedtek be.
A 12-14. században a igen szegény Wallis kantonból további bevándorlók érkeztek, akik magukkal hozták német nyelvüket.
1450-1797 között a későbbi kanton három, együttműködő részből állt (Zehngerichtebund, Gotteshausbund, Graue Bund). 1464-ben a terület egyetlen igazi városa, Chur egy tűzvész során jóformán megsemmisült. Ezzel a rétoromán nyelv elvesztette központját, és megindult a különböző idiómák fejlődése. A kantonális főváros újjáépítése pedig a német nyelv további erősödéséhez vezetett az ide érkező munkások által.
1527-ben foglalták írásba az első rétoromán nyelvű szöveget. Azonban kulturális centrum, központi szabályozás hiányában mindenféle nyelvváltozat egyaránt lejegyzésre került, és a mintegy ötszáz éves szeparált fejlődés létrehozta az idiómákat.
Az 1970-es - 1980-as években aztán kidolgozásra került egy egységes írott nyelv (Schriftsprache - ahogy a Hochdeutschot is Schriftdeutschnak hívják Német-Svájcban). Ez volt a Rumantsch Grischun, amely kezdettől fogva igen vegyes, gyakran negatív fogadtatásra talált a nyelvhasználók körében.
(E mesterséges nyelv megalkotása során általában a többségi elvet érvényesítették. Tehát az a szó került az új nyelvbe, amelyet a három legnagyobb idióma többsége használt. Időnként viszont teljesen új szavakat alkottak, melyek nemcsak hogy e háromban, de más idiómában sem találhatók meg.)
2001-ben a Rumantsch Grischun Graubünden hivatalos nyelve lett, 2003-tól az iskolai oktatást is meghatározta. Jelenleg azonban szó van róla, hogy a tankönyvek többségét ismét idiómákban (is) elérhetővé tegyék.
Svájc semleges - ezt szinte mindenki hallotta már. Nade még mi?
Svájc világszerte körülbelül 150 külképviseletből (nagykövetségből, konzulátusból, misszióból) álló hálózatot tart fenn. A svájci külpolitika súlyponti kérdései a béke melletti elkötelezettség, az emberi jogok biztosítása, valamint a szegénység elleni küzdelem. Az Európai Unióval való kapcsolatokat kétoldalú egyezményekkel szabályozzák.
A semlegesség ellenére Svájc külpolitikája szorosan összekapcsolódik különféle nemzetközi szervezetekkel. Az állam semleges státusza azt jelenti, hogy nem avatkozik bele más államok háborús konfliktusaiba, és maga sem lép háborúba. Azt azonban megteheti, hogy a békefenntartás és a konfliktuskezelés érdekében katonákkal vagy civil személyekkel képviselteti magát. Bár az ENSZ európai központja már évtizedek óta Genfben található, Svájc csak egy népszavazás után, 2002-ben lett a szervezet teljes jogú tagja. Emberi jogok iránti elkötelezettsége ezután az Emberi Jogi Tanács megalapítására sarkalló erőként új, még nagyobb jelentőségre tett szert.
A külpolitika legfontosabb céljai néhány pontban:
A béke és a biztonság megőrzése és támogatása: mindenekelőtt az ENSZ és az EBESZ békefenntartó akcióinak támogatása.
Az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság támagatása: az ENSZ, az EBESZ és az Európa Tanács keretei között.
A társadalmi ellentétek leépítése: az általános jólétet szem előtt tartva Svájc fejlesztési együttműködést, humanitárius segítséget és pénzügyi segélyt biztosít a kelet és a dél államainak.
a gazdasági érdekek védelme.
Svájc földrajzilag Nyugat-Európa szívében fekszik, mégsem tagja az Európai Uniónak. Mindeddig a svájci népesség nagyobb része szkeptikusan vélekedett a belépés lehetőségéről, mindenekelőtt attól tartva, hogy az EU-tagság veszélyeztetné, meggyengítené a svájci közvetlen demokrácia rendszerét. Az együttélés szabályozása és a problémák megoldása bilaterális egyezményekkel történik, ezeknek köszönhetően élvezhetik a svájci polgárok is a személyek szabad áramlását.
Svájc államformája föderális köztársaság féldirekt demokráciával, melyben a nép a legfőbb államhatalom. A politikai rendszert három szinten alakították ki: szövetségi (Bund - 1 db), kantonális (Kanton - 26 db) és községi (Gemeinde - kb. 2600 db). E szintek úgy osztják meg a feladatokat, hogy mindenki azt csinálja, amit az adott szinten lehet a legjobban szabályozni vagy épp végrehajtani. A fölérendelt hatóság csak abba avatkozik bele, ami az alsóbb szint lehetőségeit, képességeit meghaladja. Ez a szubszidiaritás (Subsidiarität) elve.
A hatalom ilyen mértékű megosztása, felaprózása történelmi gyökerekkel rendelkezik. Az egyes kantonok önként, szabad akaratukból fogtak össze, mert polgáraik felismerték, hogy a nagyhatalmak ellen csak együttes erővel tudják megvédeni magukat. Fontos elv volt a szolidaritás (Solidarität). "Egy mindenkiért, mindenki egyért" - hangzik a mottó, amely a berni parlamenti épületben örökíttetett meg.
Svájc alaptörvénye a Szövetségi Alkotmány (Bundesverfassung), melyet 1848-ban részben amerikai mintára alkottak. A kantonok és a községek törvényei nem ütközhetnek ennek rendelkezéseibe. Szövetségi szinten történik továbbá az állam érdekeinek képviselete a külkapcsolatokban, valamint a legnagyobb jelentőségű törvények meghozatala (társadalombiztosítási, közlekedéspolitikai, vagy épp környezetvédelmi törvények). A szövetsgi szint vethet ki adókat, és felelős a hadseregért. A szövetségi és kantonális szint közötti pontos feladatmegosztást a Szövetségi Alkotmány szabályozza. (Az elektronikus verzió itt érhető el (németül): https://www.admin.ch/ch/d/sr/101/index.html .)
A kantonoknak megvannak a maguk saját alkotmányai, kormányai, bíróságai és parlamentjei. Magas fokú autonómia és a döntési szabadság jellemzi őket. A kantonok maguk határozhatják meg az adók összegét, de egymással és a szövetségi szinttel állandó, szoros együttműködésben állnak. Egymás között szerződéseket, ún. konkordátumokat (Konkordate) kötnek, amelyekben a közös ügyeiket rendezik. Sok ilyen szerződés csupán kétoldalú, mert igen nehéz egy minden kantonnak megfelelő megoldást találni a különböző kérdésekben. A határmenti kantonok "saját külpolitiká" folytatnak, és szomszédaikkal szerződéseket köthetnek.
A legkisebb politikai egységek a községek. Ezek adhatják meg a polgárjogot, amely automatikusan magával hozza a kantonális és a svájci állampolgárságot. A községeknek is megvannak a maguk hatóságai, kivethetik saját adóikat, miközben beszedik az adókat a szövetség és a kantonok számára is. Csak a nagy községek és városok rendelkeznek saját parlamenttel. Minden egyéb községben évente sor kerül a községi gyűlésre (Gemeindeversammlung), amelyen a szavazásra jogosultak közvetlenül dönthetnek a különböző kérdésekről.
Confoederatio Helvetica - ebben a világban soha nem a nagy kormányválságok határozták meg a politikatörténetet. Ennek oka a kormányzás különleges formájában keresendő: Svájcban a végrehajtó hatalom csúcsán a Bundesrat áll, amely hét tagú testületet több párt képviselői alkotják. A Bundesrat tagjai - akiket szintén Bundesrat-nak, illetve Bundesrätin-nek hívnak - szakminiszterek is egyben. Svájcnak is van elnöke: minden évben megválasztják a Bundesrat egyik tagját "elsőnek az egyenlők között". Az elnöki tisztség azonban jórészt csak reprezentatív funkciókkal bír.
A törvényhozó hatalom fő szerve az Egyesült Szövetségi Gyűlés (die Vereinigte Bundesversammlung), mely két kamarából áll: A Nationalratban a nép 200 képviselője ül (a helyeket a népesség arányában osztják fel a kantonok között), a Ständeratban pedig a kantonok 46 képviselője foglal helyet (minden kanton két-két képviselőt küldhet, a félkantonok egyet-egyet). Ez a rendszer biztosítja, hogy a nagy, sűrűn lakott kantonok ne nyomják el a kisebbeket. A parlamenti választásokra négyévente kerül sor (legközelebb: 2011. október 23.). Ugyanakkor a képviselőknek nem ez a fő foglalkozásuk. Hasonlóan, mint ahogy a hadseregben történő szolgálat is a civil képzéssel illetve szakmai karrierrel párhuzamosan zajlik, a politikában is érévnyesül a "milícia-rendszer" (Milizarmee & Milizpolitiker).
A Nyugat-Európa szívében fekvő 41285 km2 területű Svájc a világ legkisebb országai közé tartozik. Északon Németországgal, keleten Ausztriával és Liechtensteinnel, délen Olaszországgal, nyugaton pedig Franciaországgal határos. Geológiai szempontból az ország három nagy régióra osztahtó: az Alpokra, a Svájci Fennsíkra vagy Központi fennsíkra (Mittelland), valamint a Júrára.
A hegyek Svájcot többszörös rekorderré teszik: nincs olyan ország, amely több, négyezer méternél magasabb csúccsal bír, itt található a legmagasabban fekvő pályaudvar, falu, villamos, az Alpok leghosszabb gleccsere... és persze az egyik legismertebb hegy a világon, a Matternhorn (4478 m) is itt található (Wallis kantonban).
A turizmus szempontjából is különleges helyet töltenek be a hegyek. Azonban az általuk az országba csábított sportoló igen nagy környezeti terhelést jelent: egy hektárnak a 20 cm vastagon mesterségesen történő hóval való befedése például 800 tonna vizet és rengeteg energiát igényel.
Az egyedülálló alpesi régiót a klímaváltozás is fenyegeti, amely e területen különösen gyorsan és drámaian fejti ki hatását. Hogy a hegyvidék védelmét a szomszédos államokkal együtt hatékonyan biztosítsa, Svájc aláírta az Alpok Egyezményt Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal, Liechtensteinnel, Monacóval, Szlovéniával és az EU-val. Ezáltal garantálják a fenntartható fejlődést és az alpesi régió védelmét. Ennek különleges élővilágához tartozik a zerge, a kőszáli kecske, a mormota, a kőszáli sas... és a többit nézze meg mindenki maga személyesen ;)
Mint sok más tényező, a művészet sem mutat egységes képet Svájcban: a nagy tájképfestészettől a játékos beállításokig minden megtalálható a palettán.
A 19. sz. végén - 20. sz. elején Albert Anker, Arnold Böcklin és Ferdinand Hodler a legismertebb svájci művészek közé tartoztak. Anker portré- és csendélet-festészetéről vált ismertté, Hodler expresszionista vonásokat mutató tájképfestészetével (már 1911-ben két bankjegyet is nyomtattak a képeivel), Böcklin pedig a német szimbolizmus fő képviselői közé tartozott. 1880-ban festette a Halottak szigete (Die Toteninsel) című képet:
A 20. század során a svájci művészetet Alberto Giacometti és Paul Klee határozták meg, utóbbi a Kék Lovas (Der Blaue Reiter) nevű művészeti iskola alapító tagjai közé tartozott. A fém- és faszorbrászatban pedig Jean Tinguley és Bernhard Luginbühl jeleskedett. Az 50-es években Max Bill megteremtette a "konkrét művészet" irányzatát, és azon fáradozott, hogy közelebb hozza azt a befogadókhoz.
Svájc játékos oldalának kiváló példája a tarkákra festett tehenek kiállítása, melyek 1998-2000 között színesítették Zürich utcáit. (Chicagoban, New Yorkban és Sydneyben ezután hasonló festett tehénfigurákat állítottak ki.) A nyílt téri művészet mellett Svájc egyben a múzeumok országa is: a múzeumok száma 1950 óta megháromszorozódott, ma meghaladja a 950-et, köztük sok regionális múzeummal.
Irodalom
A 20. századi svájci irodalom legismertebb képviselői Max Frisch (1911-1991; Homo Faber, Biedermann und die Brandstifter, Stiller) és Friedrich Dürrenmatt (1921-1990; Die Physiker, Versprechen). Mindketten egy igen kritikus generáció tagjai voltak, akik heves vitát folytattak hazájukkal, hagyományaikkal.
Francia-Svájc irodalmának híres képviselője Blaise Cendrars (1887-1961), bár ezt gyakran elfelejtik, hiszen 1910-ben a művész Párizsba költözött.
A 19. század paraszti illetve középosztálybeli élete Jeremias Gotthelf (1797-1854) és Gottfried Keller (1819-1890) művein keresztül ismerhető meg. Keller egyébként ellenezte a nemzeti irodalom megteremtését, és azt vallotta, hogy az irodalom elsősorban a nyelvhez tartozik, amelyen alkották.
Meglepő és mulatságos: a képregény is svájci találmány! Amint meglátta a genfi Rodolphe Toepffer első ilyen kreációját Herr Jabot-ról 1883-ban, maga Goethe bátorította a művészt annak kiadására: "Az egész tehetségtől és szellemtől fénylik!" - mondta lelkesen.
Film
A svájci alkotók nagymértékben függnek az állami támogatástól, ami azonban nem elég egy háromnyelvű filmpipar fenntartására. Nemzetközi színpadon a legsikeresebb svájci a filmiparban Arthur Cohn producer. További ismert nevek H.R. Giger, Marc Forster, Xavier Koller... És persze nem szabad megfeledkeznünk Rolf Lossy filmjéről, mely a "Die Schweizermacher" címet viseli. A bepolgárosodási szabályok paródiáját a mai napig játsszák a cserediákoknak...
Zene
A legismertebb svájci zene-export: DJ Bobo. Azonban az alpesi ország gazdag modern, népi és klasszikus zenei képpel bír, ami messze meghaladja a jódlizást és az alpesi kürt megszólaltatását... Elterjedt népi zenei eszközök a "Schwyzerörgeli" (egyfajta kézi orgona), a "Hackbrett" (cimbalom) és a "Trümpi" (trombitaféle).
Az egyik legnagyobb svájci komponista Arthur Honegger. Világszerte ismert dirigenseket, énekeseket és balettáncosokat vonultatott fel a zürichi operaház a klasszikusok terén, míg a modern zenét illetően az évente megrendezésre kerülő Street Parade-del büszkélkedhet a város. Emellett több egyéni előadónak valamint zenekarnak is sikerült a nemzetközi áttörés, köztük van: DJ Tatana, Stephen Eicher, Gotthard, Stress, Favez, Sens unique, Andreas Vollenweider, Yello...
Külön említést érdemelnek a nyelvjárásban énekelt dalok. E műfaj alapítója a 60-as években mani Matter volt, akinek nyomdokaiba lépett több rock- és popzenekar, mint a Rumpelstilz, a Züri West vagy a Patent Ochsner.
* Schwiitzertüütsch, Schweizerdeutsch: a svájci német a Német-Svájcben beszélt allemann nyelvjárások gyűjtőneve.
A nyelvi helyzet nemcsak az egész ország tekintetében, hanem Német-Svájcban is igen komplex. A standard nyelv (Hochdeutsch) ás a dialektus (Dialekt) egymás mellett élnek, és mindkettőnek megvan a maga külön szerepe.
A dialektus(ok) igen nagy értéket jelent(enek). A mindennapokban, a családban, a munkahelyen, sőt gyakran még a rádió és a televízió híreiben is ezeket használják. Ezzel ellentétben hivatalos alkalmakkor vagy épp az egyetemen, illetve írásban a standard nyelvet használják, melyet éppen ezért Schriftdeutschnak is neveznek.
A német-svájci szív nyelve egyértelműen a nyelvjárás. A standard nyelvet csak az iskolában tanulják meg, sokan vallják, hogy számukra a Hochdeutsch "idegennyelv", és éppen ezért elég tartózkodóan bánnak vele. Vannak, akik nem szívesen használják, mert már-már komplexusosan attól tartanak, nem beszélik elég jól.
A hatvanas évek óta Svájcon nyelvjárás-hullám söpör végig. A nyelvjárások előretörnek olyan helyeken is, amelyek korábban kizárólag a standard nyelvet használták, így például a médiában, az iskolában vagy a templomban. Egyre több fiatal ír SMS-t vagy épp képeslapot a nyelvjárásnak megfelelő írásmóddal.
Ez azonban még nem minden: Német-Svájcon belül is különböző dialektusok élnek. Bernben például a "Bärndütsch", Zürichben a "Züridütsch", Wallisban a "Wallisertitsch"... És ezek olyannyira tudnak egymástól különbözni, hogy még egy berni városi polgárnak is gondjai támadhatnak például egy wallisi vidéki beszédének megértésével.
Ha a svájciak éppen mégis Hochdeutschul szólalnak meg, feltűnhet egy-két különbség. A mondatok igen dallamosak, előfordulhat mind francia, mind német eredetű szavaknak az eredetitől eltérő hangsúlyozása. Egyes szavak -ierung helyett franciásan -ionra végződnek (pl. die Reservierung helyett die Reservation); összetett szavakban előfordulhat egy extra -s (pl. der Schweinebraten helyett der Schweinsbraten); az r-eket "pergőbben" ejtik (pl. a németes [vata] kiejtés helyett minden hangzót kiejtve [vater] hangzik el); a k pedig kch-san hangzik. Ez utóbbi adja a svájciak által konsturált kedvenc "teszt-szó" alapját: "Chuchichäschtli" ( = Küchenschrank). Azt szokás mondani, hogy nagy lépést tett, félig-meddig már svájci, aki ezt a szót megfelelően ki tudja ejteni. :)
Ezek mellett még egy dologról nem esett szó: vannak csak Svájcban ismert szavak, melyeket például a németek nem is értenek, vagy ha úgy vélik, értik, akkor is valami másra gondolnak. Ezek a helvétizmusok (Helvetismen)... azonban az érdeklődők vegyék inkább kezükbe Ódor tanár úr gyűjteményét, melyből sejtésem szerint kell lapulnia egy példánynak a leendő tagok leendő kedvenc termében: a C 642-ben...
A soknyelvűség kis hazájában, Svájcban földrajzi helyzetéből következpen négy hivatalos nyelv van: a német, a francia, az olasz és a rétoromán. Ezeket sorrenben a lakosság 64, 20, 6,5 illetve 0,5 százaléka beszéli. A Svájc délkeleti részén beszélt rétorománon kívül persze "echte svájciak" még a különféle dialektusok, melyek gyakran igen távol állnak a francia, olazs vagy éppen német standard változatától ("az írott nyelvtől" - Schriftsprache). Aki nem hiszi, járjon utána, vagy halgassa meg a Zundhölzlit:
A gyerekek többsége az iskolában már ma is két idegen nyelvet tanul, a jövőben szeretnék, ha ez mindegyikükre kiterjedne. Így sikerült áthidalni az örök kérdést, hogy első idegen nyelvként az ország egy másik hiavtalos nyelvét, vagy az angolt kellene-e tanítani...
A többnyelvűség sok előnnyel jár: az, hogy az állam mindent kiad mind a három nagyobb nyelven, a kormány tagjai különböző nyelvi csoportokhoz tartoznak, és hogy minden egyes termék háromnyelvű feliratokkal van ellátva, erősíti, élesíti a nyelvérzéket.
A nyelvi megosztottság azonban nem az egyetlen választóvonal a svájci társadalomban. Bár - legalábbis a hagyományos nagy - egyházak folyamatosan vesztenek tagjaikból (1970 óta 95%-ról 75%-ra csökkent arányuk a népesség egészéhez képest), és nem gyakran emlegetett, szinte "tabutéma", a vallás is fontos szerepet játszik az alpesi állam polgárainak identitásában. A keresztény ország a katolicizmus egyeduralma után két reformátornak is otthont adott: Huldrych Zwinglinek (Zürich) és Kálvinnak (Genf). A katolikus-protestáns ellentét 1847-ben háborúhoz vezetett a kantonok között, melyből a liberális erők kerültek ki győztesen, és 1848-ban a máig érvényben lévő új alkotmánnyal szövetségi államot (Bundesstaat) teremtettek az államszövetségből (Staatenbund).
Meglepő módon a reformátorok földjén mégis a katolikusok élnek nagyobb arányban (42%), míg a protestánsok csak a népesség egyharmadát teszik ki. A muszlim közösség a társadalom 4,3%-át foglalja magában (főleg a városi területeken), míg a zsidó közösség 0,2%-ot (főleg Zürich és Genf városokba tömörülve).
A különböző nyelvi- és kulturális csoportok összefogásában a cementet a közös értékek és célok jelentik. A politika és az állammal folytatott állandó véleménycsere a mindennapok fontos részét képezik: a közvetlen demokráciának hála a svájciak újra- és újradefiniálhatják, mit jelent számukra az állam.
Tipikus svájci értékeknek a biztonság, a béke, az önmeghatározás, a semlegesség, a függetlenség (/önállóság), a jólét, a "rend-tudatosság" (Ordnungsbewusstsein), valamint a szociális biztonság tekinthetők. És figyelem! Helvetia gyermekei egyáltalán nem értékelik nagyra, ha valaki a táj, az Alpok, a hegyek, a csokoládé, a sajt és a bankok kliséire redukálja országukat. Azonban még kevésbé örülnének annak, ha valaki e szimbólumok minőségét, értékét merné megkérdőjelezni...
Svájc lakossága mintegy 7,7 millió fő, ebből körülbelül 1,7 millió külföldi - ám ez részben a szigorú >>bepolgárosodási szabályokból<< (Einbürgerungsregeln) fakad. A legjelentősebb csoportok a következők: olaszok, németek, portugálok, szerbek, franciák, törökök, spanyolok, macedónok, koszovóiak, osztrákok. A külföldiek többsége megfelelően tudott integrálódni a társadalomba - írja a Schweiz in Sicht című egyetemi tájékoztató füzet. Bár a bevándorlók magas aránya időről időre heves politikai vitákhoz vezet, tény, hogy Svájcnak szüksége van az általuk biztosított munkaerőre, valamint arra, hogy ellensúlyozzák az "őslakos" népesség elöregedését.
A bevándorlók különösen a nagyvárosokat célozzák meg. A külföldi állampolgárok részaránya tekintetében ezek közül is kiemelkedik Genf, mivel itt található több nemzetközi szervezet és vállalat székhelye, köztük természetesen az ENSZ egyik központja.
(Megjegyzés: rövid kis leckék lesznek... akit érdekel, úgyis utánaolvas rendesen! Ez itt csupán kedvcsináló sorozat. :) )
